Konzervgyár

Régóta tervezek már írni valamit a papíralapú sajtó olvasási kultúrájáról, illetve a négy nagy (politikai) napilapról valamiféle összefoglaló írást, majd kiderül mennyit is tudok ezekről. Jelezném, hogy bár bizonyos pontokon tényeket írok le, a cikk egészét tekintve mégis szubjektív. 

A 21. századra az újságolvasás persze már kihaló félben van, ettől függetlenül én mindig meglepődök, hogy egy nagyobb újságos boltban mennyi nyomtatott anyag figyel ránk a polcokon, kimerítve minden témát. Ahogyan a könyv is élni fog még a következő 100 évben, feltehetőleg az újságok sem tűnnek majd el az emberek kezéből, a napilapok azonban mégis a legnagyobb gondban lehetnek ezen a téren, hiszen a híráramlás drasztikusan felgyorsult mióta az internet akár a gyalogátkelő közepén is a rendelkezésünkre áll.

Ki is akkor tehát a célközönség? Nyilvánvalóan nem a 18-49 éves korosztály fog napilapot vásárolni, hanem az ennél idősebbek (49- ...), egyrészt mert a megszokásnak nagy ereje van, másrészt az életmódból adódóan több idejük is van az olvasásra (gondolok itt a nyugdíjasokra). A fiatalabb generációkból persze ide sorolhatóak esetleg azok, akiknek a tanulmányuk miatt kell (újságírók), valamint az olyan elvetemült egyének akik a publicisztika és a rendezett hírtartalom kedvéért napi szinten pénzt áldoznak erre (mint én), utóbbiból szerintem 10 fő alatt vagyunk ebben a ~10 milliós országban. És ha már a számoknál tartunk, nézzük meg körülbelül mennyien olvassák ezeket a lapokat. 2013 első félévében a legolvasottabb a négy közül a Népszabadság volt az összesen terjesztett 50 161 példányával, a Magyar Nemzet mögötte állt 38 919 példánnyal. Érdekességképpen a 2003. I félévében a Népszabadság ~182 ezer (!!!), a Magyar Nemzet ~80 ezer eladott példánnyal rendelkezett egy átlagos napon.

Hogy minek köszönhető (főként az előbbinél) a drasztikus csökkenés a fent említetteken kívül? Mivel politikai napilapokról van szó, természetesen függhet a regnáló oldaltól. Ha már idáig eljutottál, nem mondok el nagy titkot azzal, hogy a 4 napilap közül kettő a bal(liberális) oldalt "képviseli" (erről később bővebben), kettő pedig a jelenlegi kormányt. Ellenzékben általában könnyebb politizálni, így a sajtónak is jóval egyszerűbb a dolga, hiszen ahol történik valami, ott lehet a hibát elkapni, feltárni, oknyomozni. A nagyobb anyagi támogatás azonban mindig is vagy a kormánytól ( ez inkább jellemző a két baloldali lapra, ők közvetlen kapcsolatban állnak az MSZP-vel a Táncsics Alapítványon keresztül), vagy a kormány közeli és/vagy állami cégektől jön (pl. hirdetés formájában). A támogatások összege pedig megszabja az újság fogyasztói árát, amely a legjobban éppen a Népszabadság esetében figyelhető meg, amelynek ára 2010 év elején (kormányváltás előtt) még 160 Ft volt egy hétköznapon (190 Ft hétvégén), 2013-ban pedig már 230 Ft ( 245 Ft hétvégén). A Magyar Nemzet ára már 2002-ben is 145 Ft volt, hétköznap és hétvégén egyaránt, amely azóta nem változott, azonban itt meg kell jegyezni, hogy időközben a Népszabadság teljesen színessé alakult, míg a Magyar Nemzet fekete-fehér nyomtatásban jelenik meg ( kivételt képez itt némely hirdetés). A szerkesztőségben és a lap szerkezetében is főként a Népszabadság esett át nagyobb változásokon, a Magyar Nemzetnél idén év elején volt egy szerkezeti változás, de ezekről majd bővebben ha a lapról írok.