Konzervgyár

Jelezném, hogy életemben nem írtam még semmiről sem kritikát vagy mélyebb véleményt, még könyvről sem, nemhogy színházról (amelyről szerintem jóval nehezebb).

Volt szerencsém a mai napon megtekinteni a Vígszínházban Gogoltól A reviozrt, Bodó Viktor rendezésében. Ha egy szóval kellene leírni azt mondanám: aktuális. Mégpedig leginkább politikailag aktuális, hiszen elég erősen tükröt tart a jelenlegi kormányunknak, hozzáteszem elég ügyesen, ám egyáltalán nem burkoltan. A Heti Válasz múlt héten megjelenő számában címlapra is került a társulat magja, Kampányszínház néven, amely nevet főként az érdekes időben történt (3 hónappal a választások előtt) repertoárra tűzés miatt érdemelhette ki a darab.
Ha a korrupcióról kell szólnia valaminek akkor A revizornál keresve sem lehet jobb színművet találni, klasszikus, nézőcsalogató, a magyar közönség számára is széles körben ismert, a Vígszínháznak pedig köztudottan népes tábora van. A mai este is közel teltházas előadás volt, ami tekintve a nézőtér méretét 2014-ben szép teljesítmény (bár a darab nemrégen fut még csak, bemutatója január 8-án volt). A főszerepben Hegedűs D. Géza és Lengyel Tamás volt látható, előbbi szinte tökéletest alakított ma is a polgármester szerepében (ha pontozni kellene nálam 10/10), utóbbi számomra egy kissé gyengébb volt, bár ebben szerepet játszhat az is, hogy előző este a Lovakat lelövik ugye? c. előadásban szintén főszerepben láttam, és nagyon megmaradt bennem a karaktere.
A rendezésről... huhh, hát talán erről a legnehezebb beszélni, aki klasszikus Gogolt várt feltehetőleg a szünetben otthagyhatta a termet, igazi megosztó rendezést láthatott a nagyérdemű, telis-tele burkolatlan célzással a ma hatalmon lévő kormányra (komondor kutya, nemzeti rét és nemzeti erdő, monoklik, trafikrendszer, és még a Paks téma is előkerült, ami azért érdekes, mert az atomerőmű bővítésének ügye csak akkor történt meg, amikor már játszották a darabot), illetve talán egyetlen alkalommal azért kapott a baloldal is egy fricskát, bár akkor is együtt említve a jobboldallal. Persze azért nem akarom, hogy az tükröződjön mennyire rossz volt ez így, ha nem mindenben a politikát akarjuk látni, hanem kicsit gondolkodni akarunk akkor észrevesszük, hogy nagyon sok jó ötlet volt a darab során (nem akarom itt részletezni, aki akarja úgyis megnézi majd). Ami számomra legjobban tetszett az a negyedik fal 5-10 percenkénti letörése, tökéletesen volt időzítve az elhelyezett poénokkal ( ha szabad ezt a szót használnom) egyetemben, a közönség reakciója nem maradt el, szinte mindenki értette akár a politikai, akár a társadalmi utalásokat.

Összességében egy kellemes, jó hangulatú művet láthat a néző, remek mondanivalóval, ami szerintem egy kicsit túlságosan egyértelmű volt, bár lehet bennem van a hiba, én jobban szeretem amikor a nézőnek kicsit szabadon hagyják ezt a részt. Fontos azonban, hogy legalább a 2010-14-es hazai közéleti, politikai, társadalmi eseményekkel aktualizált történésekkel alapszinten tisztában legyen az ember. Mindenkinek csak ajánlani tudom.