Konzervgyár

Első reakcióra ezt írtam: Remek előadás, ifj. Vidnyánszky Attila pályafutását pedig a mai naptól követem, engem maximális módon megnyert.


A recept egyszerű: adott egy osztálynyi frissen végzett színész, adott a vezetőjük Marton László - aki egyben a darabot is rendezte -  adj hozzá néhány nagyobb nevet (Fesztbaum Béla, Bata Éva, Mészáros Máté) és válassz egy klasszikus darabot, máris kész egy könnyed, szórakoztató mű.
Nem hiszem, hogy magáról Shakespeare-ről vagy a darabról sokat kellene írnom, ez a műve volt utolsó vígjátéka, klasszikus romantika, bonyodalmak mi kellhet még? A megjelenítés esetén külön ki kell emelnem a több függönnyel való játékot, az ötlet remek volt, és a bolond (a már említett ifj. Vidnyánszky Attila) ezt a feladatot is tökéletesen látta el, nem volt eltúlozva a mennyiség, és az időzítés is megfelelő volt. Magáról a darabról kevés negatívum jut eszembe, talán ha valaki nem ismerte volna a színdarabot az elején nehezen vehette fel a darab ritmusát, történetét (bár lehet csak az beszél belőlem, hogy mennyi 14 év alatti volt a közönség soraiban). A nagy nevek közül Fesztbaum Bélát emelném ki, amint megjelent a színpadon sugárzott belőle valami megfoghatatlan határozottság, valamiféle profizmus, remek jeleneteket kapott, tökéletesen tartották az egyensúlyt a fiatalok és az öregek a színdarabban.
De ami miatt mégis zseniálisnak tartottam a fenti képen is látható szereplőt, az az, hogy amikor néztem a játékát egyszerűen Chaplin jutott eszembe. Nem tudom, mennyire volt ez tudatos (a smink, a mozgás, az öltözet), gyanúm akkor lett a legerősebb amikor a darab vége felé, elénekelt egy olasz dalt, nagyon hasonló mozgással mint amit Chaplin a Modern időkben (amikor először lehetett hallani a hangját egy filmjében). Összességében teljesen pozitívan tudok nyilatkozni a darabról, a jelmezek, a színészek, az ötlet, a modernség tökéletes volt, az egyetlen lehangoló az egészben pedig legfeljebb a közönség volt, ahol az átlagéletkort, olyan 17-re saccolnám amibe belevettem a tisztelt idősebb közönséget is ( egyáltalán nem velük volt a baj). Nem akarok nagyon finnyáskodni, meg senkitől elvenni a kultúrát, csak nem tudom, hogy egy 12-13 éves mit ért meg Shakespeare-ből, amennyit én hallottam nem sokat a következő párbeszéd a szünetben zajlott le anyuka/tanárnő és a gyerek között:
- Nah, tetszik a darab?
- Igen, nagyon.
- És érted mi történik benne?
- Azt nem mindig!...

No comment.

A darabot viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, jó látni, hogy a jövő színészgeneráció már ilyen fiatalon is remekül szerepel (a jövő általános generációjáról meg talán majd írok egy másik cikket, sajnos az kicsit siralmasabb).